Zsó meséi"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..." |  |
Délután leesett az igazi, első hó. Hatalmas pelyhekben hullott és rövid időn belül fehér bundába öltöztette a vidéket.
Egy ismeretlen, ősi fényű
örök Titokról elszakadtan
küldöncnek jöttem,
s eltűnök majd,
ha üzenetem általadtam.
Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni.
Abraham Lincoln
Este van. Kigyúltak a lámpák, fényben fürdik a város. A szemben levő domboldalon kivilágították a sísáncot, kezdődik a szezon. Ráfeledkezem erre a karácsonyfa-szerű esti tüneményre. Késő van.. Le kellene már húznom a sötétítőt, de még gyönyörködöm a kilátásban. Ha kizárom a külvilágot, én sem látom a fényeket…
Ma este városi csillogásnál alszom el...
“Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz… Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten …És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
