Zsó meséi

Tisza István ravatalára  (1918 Mindszentek estéjén )

 

Míg éltél, értünk drága két karod
Munkált erőd felett,
S a halál, mikor szíven ragadott,
Szóltál: Ez így kellett.

Néztél merőn, Kálvin kemény magyarja,
A puskacsőbe: ahogy Isten akarja.

Egy szörnyű korszak minden bűneit
Hordta fenkölt fejed,
Szeretted édes magyar véreid,
S tested megtöretett,
Új tagja mártírok nagy seregének,
Néróknál haj! hóhérabbak a népek!

A becsületen folt, csorba ne essék,
Nem volt más jelszavad,
Hitted, hogy nem ábránd, mi kötelesség.
Arany-Szent-György-lovag,
Köveden rövid lesz a felirat:

Egy igaz férfi, sok hitvány miatt!

 

Az almahéjat tedd a kályhalapra,

s ha perzselődik, szívd be illatát:

képet idéz, a gyermekkort mutatja,

amelyből visszanéz  anyád s apád.

"Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot"

József Attila

 

https://www.youtube.com/watch?v=zAUm9qGrm14

Ősz húrja zsong,

jajong, busong

a tájon,

S ont monoton

bút konokon

és fájón...

 

Les sanglots longs
Des violons

De l' automne,

Blessent mon coeur
D' une langueur

Monotone.

Verlaine: Őszi chanson (részlet)

 

 

Ragyogsz, ragyogsz, októberi ég,

megtündökölsz, lomb-hullató vidék.

Völgyem, tombold ki végső örömöd,

mielőtt szürke gyászba rejt a köd.