Zsó meséi

 

Kinek jelentsem, hogy nő már a nap,

eresz-csurrantó szél a völgybe csap.

Kinek mondjam: hallod a drága neszt?

A cinke nyírfánkon pengetni kezd...

Él bennem egy kép, és gyakran eszembe jut, amikor mélykék eget látok fényes csillagokkal...  érzem a nyári illatot, hallom édesanyám hangját, hogy maradjunk még, oly szép az este...   kézenfogott, sétáltunk hátul a kertben...  csend volt, falusi csend...  ilyen talán már nincs is, csak az emlékeimben,  az a nyugalom és biztonság, amit gyerekként élhet meg az ember. .. 

Kép:  Doór Ferenc krétarajz, Mencshely, Jégtó-kert

 

Minek nevezzelek,
Ha megzendülnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az õ régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?

 

Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?  (részlet)

Milyen furcsa füstünk árnya
a túlsó tető haván:
mintha távol emlék szállna
rokon szívbe tétován.
Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó. 

 

 Babits Mihály

 

Köd és mínusz tíz. Február.
De az a „kicsicsűr”-madár
nagyvígan fittyet hány neki
s pici gitárját pengeti.
Nem lát eget, nem lát napot,
nem érez olvadás-szagot,
köd gomolyog, köd tornyosul,
tollára permetegje hull,
de ő csak szól, csak zöngicsél.
Ki bátorítja, mire vár?
Alusznak még a vak csirák.
Azt várja tán, hogy egy bohó,
kíváncsi és hamarkodó
avar-takarta hóvirág
csukott szemét kinyissa?
Kicsi madár,
te drága, drága optimista!

Tavaszi szél vizet áraszt... énekli átéléssel öreg, fiatal. 

Négy generáció gyűlt össze, hogy ünnepeljen.  45 éve alakult meg a calgaryi magyar cserkészcsapat, 45 éve nevelődik újabb és újabb generáció ebben a nagyon hideg, de gyönyörű kanadai városban a magyar örökségen, szívja magába a magyarság tudatának büszke érzését, énekli a tiszta forrásból eredő népdalokat, ízleli az életet…  Emlékek jönnek elő, generációk élik meg a múltat, és száll a dal,  gurul a kacaj a tábortűzi mókák hallatán… aztán elcsendesedik az ünneplő sereg, meleg kézfogás,… ez jó munka volt… 45 év…  áldás, békesség…  és dicsértessék  Urunk…

"Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van."

Wass Albert