
Zsó meséi"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..." | ![]() |

“Isten, áldd meg a magyart!”-énekeljük egyre veled.Hiszen nagyobbat kérni nem lehet,mert az áldás nyomán bőség terem,mert az áldás vészben védelem,viharos nap után boldog derű,tőle édessé lesz a keserű,acélozza a lankadt, gyenge kart.Új meg új reménnyel énekeljükteveled: “Isten áldd meg a magyart!”De szívedből a jaj is felbuzog.Segélykiáltás zárja Himnuszod.Bűnök mélye, harag villámaitanítottak égre kiáltani.Tenger morajlott, messze volt a part…s felsikoltottál: “Szánd meg a magyart!”Mert láttad bűneink mélységeit,Láttad, csak szánó irgalom segít,isteni irgalom és bűnbocsánat.Segíts hát elsírni ma is utánadmind, amit Himnuszod kérni akart!Azt is, hogy :”Szánd meg, Isten, a magyart!”

" Hálát adok, hogy itt a reggel,
Hálát adok az új napon.
Hálát adok, hogy minden percem
néked adhatom.
Hálát nem csak a jó testvérért,
Hálát mindenkiért adok.
Hálát adok, hogy minden sértést
megbocsáthatok.
Hálát adok, hogy munkát küldesz,
Hálát adok, hogy fény ragyog.
Hálát adok, hogy lelkem fényes,
és boldog vagyok.
Hálát adok a vidám percért,
Hálát, ha szomorú leszek.
Hálát adok, hogy adsz elém célt
és kezed vezet.
Hálát adok, hogy hallom hangod,
Hálát adok a jó hírért.
Hálát adok, hogy Tested adtad
minden emberért.
Hálát adok az üdvösségért,
Hálát adok, hogy várni fogsz.
Hálát adok, hogy ma reggel még
hálát adhatok."
Ismeretlen szerző
Élet a tavon...


A rút kiskacsa

Jel 21,1–8
„Íme, újjáteremtek mindent” (5). A teljesen új érdekében a régit mindenestül fel kell számolni. Ne sirassuk tehát ezt a világot mulandóságáért. Megérdemelt ítélet ez rajta. Bűnnel és nyomorúsággal megfertőzött világ ez. Amikor ez az ég és ez a föld elmúlik, akkor ez a sok nyomorúság múlik el vele együtt (Victor János). Az volt a megváltás célja, hogy létrejöjjön az Isten eredeti gondolata szerinti világ, ahol Isten akarata érvényesül; az akarat, amely bennünket is maradéktalanul boldoggá tesz."Református Bibliaolvasó Kalauz
„Isten erejével a mázsás teher könnyű,
mint a szalmaszál – nélküle mázsás
súly a szalmaszál is.”Luther
Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Ballag már az esztendő,
Vissza-visszanézve,
Nyomában az öccse jő,
Vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
S válláról a terhet
Legényesen leveszi,
Pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő,
Férfiasan kezet fog
Múlttal a jövendő.