A gyülekezeti terem kellemes melegében ünnepelni gyűltek össze az emberek. Jól ismert arcok és ragyogó gyerekszemek... Végigsimítom tekintetemmel a széksorokat, és ahogy felhangzik az ének, egy pillanat töredéke alatt már repülnek is gondolataim. Szárnyalnak vissza a régi időkbe, amikor sugárzó arccal, gyerekként, vártuk mi is a karácsonyt, amikor a hideg templomban buzgó karácsonyi énektől melegedtek fel az emberi szívek... Megjelennek szemem előtt a padsorok, a padokban ülők... kedves arcok a férfiak sorából, Bocskay Béla bácsi, Molnár Gyuszi bácsi, Isó Pista bácsi... mint felszálló köd, gomolyognak a lehelletek és száll az ének... Krisztus Urunknak áldott születésén... Valahányszor meghallom ezt a karácsonyi éneket, megjelenik ez a jelenet, átjár a melegség és elidőzöm a kedves arcok, a régi karácsonyok felett... Igen... "A magasságban dicsőség Istennek, Békesség légyen földön embereknek, És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek!"
