A Veszprémi Petőfi Színházban az Abigél című musicalt láttam minap. Nagy élmény volt az előadás... Nem a kitűnő, erős érzelmi töltésű zene, nem a mesterien beállított színpadképek, a tánc, nem is a régóta ismert és kedvelt tartalom tette igazán gazdaggá, hanem az, ami bennem lejátszódott a két óra leforgása alatt. 4 évtizedet ugrottam visszafelé az időben, megelevenedett a múlt, és a sugdolózó, nevetgélő lányok között ott voltam én is az emeletes vaságyakkal berendezett hálóteremben, a füredi kolesz magas, hideg, néha rideg és mégis kedves falai között. Könnyek és kacagás, magasra tett mérce, elvárások... Eleinte nehéz volt, de később véremmé vált és felnőtt fejjel köszönetet mondok... az igényességre formáló nevelésért, a következetességért, a szigorúságért, a fegyelemért és nem utolsó sorban a bennünket körülvevő szeretetteljes törődésért. Abigél... katartikus este volt.
