Zsó meséi"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..." |  |
Leszedtem a karácsonyfát. Nehezen szántam rá magam, de végül megtörtént. Egyenként szabadítottam ki a gömböket a tűlevelek közül, gondosan becsomagoltam és tettem vissza jól megszokott, biztonságos dobozukba. A különleges díszeknek több időt szenteltem. Forgattam, nézegettem őket. Mindegyikhez valami emlék tapad. Rátok gondoltam, akiktől kaptam. A szalmadíszek, a horgolt angyalkák Ágitól, Katitól és Csiritől, drága anyácskám vertcsipke karácsonyfája, a porcelán angyal Ottawából, az első díszek, amiket még Sopronból hoztunk magunkkal... A kis üveglapról lethbridgei emlékek elevenedtek meg, amikor a gyerekek még kicsik voltak... szinte hallottam az önfeledt, karácsonyi örömtől áthatott, zengő énekszót, végig az ünnepi fényektől megvilágított havas, városi úton... Emlékek, édes-keserű érzések, gondolatok. Egy sóhajjal aztán lecsuktam a karácsonyi dobozt, a fa is a helyére került, visszaállt a régi „rend”. Elmúlt a karácsony, és a szeretet melegségével gazdagon indulok tovább... Már az új évre, új tervekre gondolok. 
