Ádventi időben legszívesebben elkerülnék minden üzletet, minden forgalmas helyet, kiiktatnám életemből a városi nyüzsgő forgatagot, és csak várnék csendesen… várnám a karácsonyt. Nem tudom megtenni, mert benne élek ebben a rohanó világban, de lélekben mégis lelassulok. Felmelegítenek a fenyő- és gyertyaillatú baráti összejövetelek, üdítően hatnak rám a vidám beszélgetések, a kellemes, téli séták, ádventi programok. És amikor egy pillanatra elfogna a jövő iránt való kétség, eszembe jut a néhány nap múlva beköszöntő karácsony csodálatos, reményt sugárzó örömüzenete, hogy Krisztus által az Ige testté lett, az Isten szeretete megtestesült. Ez a szeretet pedig elűzi a félelmet...
