Szerencsés találkozás volt… A Rodin Múzeum kertjébe még nem érkeztek meg a látogatók. Friss, üde, nyár végi, illatos reggel indultam el felfedezni a sokat hallott alkotó, sokat hallott alkotásait. A hatás évek múlva, máig is tart… A bronzba, kőbe, márványba vésett élet-élmények, érzelmek, sorsok megfogalmazatlanul belémivódtak…
A múzeumban, bár kevesebb volt a fény, mégis átszivárgott az a derű, életöröm, amit kinn tapasztaltam. Két szobor, két csodálatos alkotás egymással szemben: Az Isten keze és A csók… Mozgalmas, libbenő, pillanatszerű… vibrál a fény, átjárja a szobrok nyitott formáit… A puha, a lágy, az érzéki, a tovatűnő, pillanatnyi benyomás kemény és hideg márványba faragva... Ellentmondás, és mégsem az… Művészet! Teljes és egész, mint amilyen az élet maga…
Rodin: A csók
