Azt hiszem, ez volt az utolsó… Jön egy eső, és vége… Még egyszer kimentem a hegyekbe, hogy közelebbről csodálhassam az őszi színeket,hófedte csúcsokkal a háttérben.
Nemrég még úgy gondoltam, hogy a keleti part piros juharlevelei nélkül nem lehet teljes az őszi varázs. Elfelejtettem, milyen volt otthon, és milyen itt, nyugaton. Az őszbe forduló sárga és rozsdabarna falevelek bearanyozzák a vidéket, és bearanyozzák a szívemet is. Csend van…
Hallgatom az őszt. Lábam alatt ropog az avar. Szőnyegként borítják az utat a száraz falevelek. Ez itt az elmúlás jelképe, és mégis milyen szép! Mintha még utoljára felvette volna díszes ruháját a táj, mintha még utoljára táncba indulna, hogy kitombolja magát, mielőtt hosszú időre távozik… Igy is lehet. Könnyek nélkül, büszkén, boldogan….
