HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hozzá lehet szokni?

2009.03.26. 05:38 _Zsó_

A sivár, üres tekintetek árnya
A nagyvárosi nyomor letargiája
Napok óta kísér utamon.
Rettenve bámulom a város piszkát
Kerülöm a foltos, töredezett járdát.
Szeretnék újra napfényben járni,
Nem észrevenni, nem megtalálni
Csak a szépet és vonzót figyelni - 
De már nem lehet. 
Megláttam, s nem tudok szabadulni tőle,
Itt él lépésnyire az utca pőre,
Számkivetett csőcseléke.
Hol éltem én, hogy eddig nem láttam,
Hogy a külcsín alatt milyen sok árny van.
Hozzá lehet szokni? Ehhez tán soha.
Nekik az élet silány és mostoha
Hogy lehet továbbmenni szótlan?…
Alamizsna?...
A nyomor már a lelkükben van…
                                            

 

komment

Címkék: versek zso zöngék

süti beállítások módosítása