Rodin műve kapcsán
A Pokol kapujánál álltam,
S láttam a zuhanó testeket,Az anyát, a szerelmest és a véntTekintet nélkül nemre, korra,Mind ott végezték alant.A Pokol kapuján benézveA “lészen sírás és fogcsikorgatás” jutott eszembe.A Gondolkodó izmát feszítve néz bölcsen a mélybe:-Mi végre?…Én akkor is, szüntelen hiszek a Kegyelemben.