HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Ahol a lélek megpihen…

2009.01.05. 07:15 _Zsó_

Többször is éreztem már, hogy egy helynek varázsa van. Ahol megmagyarázhatatlan hirtelenséggel mély békesség és nyugalom kerített hatalmába, ahol a természet szépsége és érintetlensége, vagy az ember keze nyomán létrejött különleges harmónia a hétköznapok világából egy békés szigetre vezérelt.

Először egy Mecsek vidéki parányi településen éltem át ezt az élményt, ahol csoporttársaimmal egy un. kulcsos házban töltöttünk egy hétvégét. Nem emlékszem a falu nevére, csupán az oda vezető útra, amit gyalog kellett megtenni, mert még autóbuszok sem jártak arra. Nem tudom hányan voltunk, azt sem, hogy mivel töltöttük az időt azon a hétvégén,  csak az ottani csend emléke él bennem, az, ahogy rácsodálkoztam a fű zsenge zöldjére és illatára, a juhnyájra, a friss levegőre, a kora reggeli ragyogó napfényre és a reggeli friss tehéntej zamatára. De legjobban a békesség érzésére emlékszem, és azóta is többször gondolok rá.
 
Ugyanezt éltem át egy zarándokhelyen, a quebeci Cap-de-la-Madelaineben, ahova turistaként vetődtem. Egészen más környezet volt ez, mint a fent említett hely, de az érzés, ami hatalmába kerített, ugyanaz. Amint beléptem a parkba, megtalált, enyém volt. A látogatók beszélgetését elnyomta a gyönyörű szobrokkal benépesített virágos park csendje, átvette helyét a nyugalom, az áhítat, amikor az ember önmagába néz, elgondolkodik, hogy is van ez a világ körülötte…
 
A harmadik “elvarázsolt” helyre nemrég akadtam rá Jack London farmján. Olyan hangulatot árasztott ez a hely, mintha egy valóságból kiszakított, különleges világba cseppentem volna bele. A fák, a növényzet más volt ugyan, de az érintetlen természet sok mindenben az otthonira emlékeztetett. Órákig kószáltunk a vadregényes tájon, és testben, lélekben felfrissülve hagytuk el ezt a világvárosi közelségben teremtett mesevilágot.
 
Merőben más volt mindhárom környezet, de az érzés ugyanaz. Egy kis oázis a világ hétköznapi zűrzavarában, ahol a lélek megpihen….

 

komment

Címkék: élmények

süti beállítások módosítása