HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

2008
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Túrmezei Erzsébet: Búcsúzó nyár

2008.08.31. 07:03 _Zsó_

Learatott mezők,Gyümölcsöt érlelő fák…Erdőt-mezőt szelíd sejtés takar már:Izzik, tüzel, mosolyog… mégis, mégisHamarosan búcsúzik a magyar nyár. Még osztogatja ajándékait,Még búcsúcsókja is gyümölcsöt érlel. Bár búcsúznánk majd mi is, mint a…

komment

Címkék: versek túrmezei erzsébet

A kavics

2008.08.28. 07:41 _Zsó_

Ünnepi öltönyzakóját kigombolja. A nyakkendő is szorít, azt is meglazítja. Leül a padra. Gondterhelt arccal bámul maga elé, úgy érzi, ilyen teherrel nem tud továbbmenni. Fáj a magány, fájnak az érzések, fájnak az emlékek. Reménytelen minden.Szórakozottan belenyúl…

komment

Címkék: hit

Reményik Sándor: A szépség próbája

2008.08.27. 06:40 _Zsó_

Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe, Mint aranyfelleg alkonyati égre. Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből, Örvényes, néma, feneketlen mélyről. A dal kérdezett: igaz dal vagyok?! A könnycsepp igazolt és ragyogott. Úgy ragyogott, mint egy…

komment

Címkék: reményik sándor versek

süti beállítások módosítása