"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..."
HTML
Zsó meséi
"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag." Falu Tamás
Learatott mezők,Gyümölcsöt érlelő fák…Erdőt-mezőt szelíd sejtés takar már:Izzik, tüzel, mosolyog… mégis, mégisHamarosan búcsúzik a magyar nyár. Még osztogatja ajándékait,Még búcsúcsókja is gyümölcsöt érlel. Bár búcsúznánk majd mi is, mint a…
Ünnepi öltönyzakóját kigombolja. A nyakkendő is szorít, azt is meglazítja. Leül a padra. Gondterhelt arccal bámul maga elé, úgy érzi, ilyen teherrel nem tud továbbmenni. Fáj a magány, fájnak az érzések, fájnak az emlékek. Reménytelen minden.Szórakozottan belenyúl…
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe, Mint aranyfelleg alkonyati égre. Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből, Örvényes, néma, feneketlen mélyről. A dal kérdezett: igaz dal vagyok?! A könnycsepp igazolt és ragyogott. Úgy ragyogott, mint egy…