HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Cserkész fel a fejjel, a harsona zeng…

2008.08.01. 07:59 _Zsó_

A tábortűz fénye megvilágította a napbarnított arcokat. Hat évestől a tizennyolc évesig mindegyikről ugyanaz az átszellemült, boldog arckifejezés, az összetartozás érzése sugárzott. Elgondolkodtam. Milyen jó, hogy így együtt lehetnek, énekelnek, játszanak, kicsik és nagyok egyaránt, hogy a nagy segíti a kisebbet, odafigyelnek egymásra. Mint egy nagy család. És holnap, a zászlólevonás után az egyenruhából belebújnak a szűk farmerba, trikóba es ki-ki megy a maga útján,
 
vissza a nagyváros zajába, más közösségekbe, de jövőre újra itt lesznek, hogy találkozzanak cserkésztestvéreikkel. Hogy együtt fedezzék fel a természet szépségeit, együtt éljék át az éjszakai őrség kalandjait, hogy együtt énekeljék a jól ismert dalokat… Megjelent gondolataimban édesapám is, ahogy három ujját felemelve köszöntött egy cserkész egyenruhás idegent az utcán, és amikor értetlenül ránéztem, mosolyogva azt mondta: "Ha egyszer valaki cserkész volt,akárhány éves is, mindig cserkész marad".  

 

komment

Címkék: barátság élmények cserkészet gyermekek

süti beállítások módosítása