Zsó meséi

  Kinek jelentsem, hogy nő már a nap, eresz-csurrantó szél a völgybe csap. Kinek mondjam: hallod a drága neszt? A cinke nyírfánkon pengetni kezd...  

Él bennem egy kép, és gyakran eszembe jut, amikor mélykék eget látok fényes csillagokkal...  érzem a nyári illatot, hallom édesanyám hangját, hogy maradjunk még, oly szép az este...   kézenfogott, sétáltunk hátul a kertben...  csend volt, falusi csend...  ilyen…

  Minek nevezzelek,Ha megzendülnek hangjaid,E hangok, melyeket ha hallanának,A száraz téli fák,Zöld lombokat bocsátanánakAzt gondolván,Hogy itt már a tavasz,Az õ régen várt megváltójok,Mert énekel a csalogány –Minek nevezzelek?   Petőfi Sándor: Minek…

Milyen furcsa füstünk árnyaa túlsó tető haván:mintha távol emlék szállnarokon szívbe tétován.Ki gondolhat ránk e csöndben,míg körülvattáz a hó?Titkos lánc nyúl át a földönösszekötve aki jó.     Babits Mihály