HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Krisztus urunknak áldott születésén....

2017.12.25. 16:26 _Zsó_

11551_orig_sugg.jpg

A gyülekezeti terem kellemes melegében ünnepelni gyűltek össze az emberek. Jól ismert arcok és ragyogó gyerekszemek...  Végigsimítom tekintetemmel a széksorokat, és ahogy felhangzik az ének, egy pillanat töredéke alatt már repülnek is gondolataim. Szárnyalnak vissza a régi időkbe, amikor sugárzó arccal, gyerekként, vártuk mi is a karácsonyt, amikor a hideg templomban buzgó karácsonyi énektől melegedtek fel az emberi szívek... Megjelennek szemem előtt a padsorok, a padokban ülők... kedves arcok a férfiak sorából, Bocskay Béla bácsi, Molnár Gyuszi bácsi, Isó Pista bácsi...  mint felszálló köd, gomolyognak  a lehelletek és száll az ének... Krisztus Urunknak áldott születésén... Valahányszor meghallom ezt a karácsonyi éneket, megjelenik  ez a jelenet, átjár a melegség és elidőzöm a kedves arcok, a régi karácsonyok felett...  Igen... "A magasságban dicsőség Istennek, Békesség légyen földön embereknek, És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek!"