HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A jobbikból

2011.09.25. 06:35 _Zsó_

Kellemes, meleg, nyárutó este van.  Az erkélyen ülve kortyolgatom pohár boromat, a savanykás, száraz nedűt, ami emlékek sorát idézi fel bennem…. 

Édesapám bortermelői múltja az egyetlen tőkén termett, hektónyi mennyiségű musttal kezdődött.  Juhfarkúnak nevezték a szőlőt, ami igénytelen fajta, és lugasként futotta be a pincetetőt.  Gyümölcse élvezhetetlen volt savanyú íze miatt, de a kertben megtermett néhány nemesebb fajtával keverve már üdítő, finom bor készült belőle. Erős, savanyú, száraz. Szívesen koccintottak édesapámmal az ismerősök ebből a különlegességből. Sokféle dicsérő névvel illették, de nekem a “jobbik” megnevezés tetszett a legjobban. Mindenki tudta, hogy ez az egy fajta bor leledzik a pincebeli boroshordókban házunknál, mégis, amikor édesapám huncut mosollyal megkérdezte, “Melyikből kérsz, kedves barátom?” “A jobbikból!” -jött rá a megfellebbezhetetlen felelet.

Most én is a “jobbikból” iszom, mert ugyan fogalmam sincs, milyen fajtából készült ez a bor, csak azt érzem, hogy savanykás és finom, és a régi idők szép emlékeit juttatja eszembe.
 
 

Akvarell: Magyarné Derszib Eti
 

komment

Címkék: szülőföld magyarne derszib eti

süti beállítások módosítása