Kezd hideg lenni. Egész nap esik az eső, fúj a szél, minden őszi, mélabús hangulatot sugároz. Hát ennyi volt? Ezzel vége is lenne a nyárnak?
Valószínű ettől a gondolattól menekültem a fotóalbumhoz, hogy egy kis napfénnyel, egy kis nyári meleggel töltsem fel magam, mielőtt elveszek a nagy vasárnap délutáni esős szürkeségben.
Ausztria! Kis ékszerdoboz tőszomszédságunkban, ahol a réteket, hegyoldalakat természetes fűnyírók vágják bársonyos moha-szerűre, ahol a házak ablakából fantasztikus szinkavalkáddal, ízléses 
elrendezéssel folyik le a muskátliözön.
elrendezéssel folyik le a muskátliözön. Sok helyen jártunk négy nap alatt, sokféle felvonóval, libegővel jutottunk el a hegyormokra, ahonnan hosszas túrákat tettünk, hogy még magasabbról csodálhassuk a messzeséget, a távoli havas vagy éppen zöld hegycsúcsokat. Elbűvölt a látvány, elvarázsolt a mélység és magasság, éreztem lényem kicsinységét és -Ann Shirleyhez hasonlóan- csak úgy “ittam magamba” a hálatelt imát, hogy vannak ilyen csodálatos helyek, és hogy hatalmas az Isten. Fáradt voltam és boldog.
A képeket nézve fel tudom idézni a hegyi levegő illatát, a vizesések dübörgő robaját, ahogy félelmetes gyönyörűséggel rohannak a sziklákról lefelé, hogy lenn megszelídülve békés hegyipatakként folytassák útjukat. Jártunk olyan szurdokban is, ahol bőrig áztunk a sziklákról rendületlenül ránk csöpögő nedvességtől és az időnként szemerkélő esőtől. Alattunk robogott a folyó, egymás hangját alig hallottuk. De kinek volt kedve itt beszélni! Figyelni kellett a lépésekre, a körülöttünk állandóan változó természeti képződményekre, a vizesésekre.
Nem bántuk az 
átázott ruhát, a csapzott hajat, kalandként éltük át ezt a szokatlan, lépcsőkkel teletűzdelt túrát a kanyonban.
átázott ruhát, a csapzott hajat, kalandként éltük át ezt a szokatlan, lépcsőkkel teletűzdelt túrát a kanyonban. A lenyűgöző hegycsúcsok, gleccserek, havas, hegyi séták mellett gyakran fényképeztem szerényen meghúzódó kis hegyi virágokat is. Mindig meghatódom ettől a látványtól. A sziklában is életet találó növényektől, az apró, de élénk színű kedves kis virágoktól, a nagyságtól és kicsinységtől, a távolságtól és közelségtől, mert ez így, együtt alkotja a természetet, a csodát, az életet.
