HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Túrmezei Erzsébet: A magyararcú Ádám

2009.03.15. 05:38 _Zsó_

  "Az ember tragédiájában"

Végigálmodod sorra
a történelmi színeket,
a jövőt, az űrrepülést, falansztert,
jégborította Földet…
s kis magyar népünk történelme
sehol sem szövődik álmaidba…
De arcod olyan ismerős nekem,
Ahogy minden csalódás után
új célt találsz,
új reménységgel újra talpraállsz…
hisz így állt talpra Mohi, Mohács után
eltiport nemzetem!
 
Magyararcú Ádám, köszöntelek!
Látlak, amikor térdre roskadsz,
megnyílik a mennybolt fejed felett,
s minden gyötrő kérdésre
megérkezik a felelet.

Címkék: versek túrmezei erzsébet