HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Doór Ferenc, a Balaton-felvidék festője

2009.03.11. 07:18 _Zsó_

Doór Ferenc festőművész alkotói tevékenységét hosszan lehetne méltatni. Szőnyi István tanítványa, majd tanársegédje a főiskolán, számos rangos külföldi és hazai kiállítás résztvevője, jelentős művészeti díjak tulajdonosa. De most mégsem erről az oldaláról szeretném bemutatni a Balaton-felvidék jeles festőjét. Az én Feri bácsimról, családunk kedves barátjáról akarok írni.

Kislány korom óta ismerem, gyakran járt szülőfalumban feleségével, a mindig vidám Judit nénivel, akinek szüleivel kertszomszédok voltunk.   Nyári delutánokon, amikor a nagyszoba nyitott ablakán keresztül hangos nevetés szűrődött ki, már messziről tudtam, hogy megérkeztek kedves vendégeink. Feri bácsi, akárcsak édesapám, kiváló anekdotázó volt és egy-egy pohár finom “mencshelyi” mellett jól “elkvaterkáztak” - ahogy ők szokták mondani. Sokszor hallottam az orosz hadifogolytáborban történt kalandjait, de sosem untam meg. Legjobban a női aktszoborral kapcsolatos históriára emlékszem. Egy ideig egy téglagyárban dolgoztatták a foglyokat. Amikor a kemencéből az egyik tégla helyett egy Feri bátyám által készített szobor bukkant elő, mindenki megkövülten várta, hogy mi lesz most. Ám az egyik “nacsalnyiknak” megtetszett a játékos lelkű művész rögtönzött nőalakja, így aztán “cserébe” kisebb-nagyobb előnyökhöz juttatta a nélkülöző magyar hadifoglyot.
 

A Balaton-felvidék festőjeként számos akvarellt és olajképet készített szülőfalumról. Szinte mindegyik képen megjelenik a két templomtorony, ami nem véletlen, hiszen amikor kilépett a házból, ez a szimbolikus, égbe mutató látvány köszöntötte. Több olajfestményen megörökítette kertünk jellegzetesen görcsös barackfáit, tavaszi virágzás és az őszi betakarítás idején. Szeretem a falu határában készített akvarelljeit is. Gyönyörködve bennük, érzem a mező illatáés a nyári délután perzselő, meleg levegőjét. Festményein az intenzív színek dominálnak, ami hűen tükrözi Feri bácsi kedélyes, derűlátó egyéniségét és sok örömet nyújt a műélvező képtulajdonosoknak. 

Címkék: művészet személyek