HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Büszkeség és balítélet

2009.03.06. 07:02 _Zsó_

A koleszban, amikor könyvtáros voltam, Jane Austen Büszkeség és balítélet című könyve gyakran a kezembe került. Bele is lapoztam, de régies szövege miatt sosem jutottam néhány oldalnál tovább.

Legközelebb sok évvel később találkoztam a regénnyel, amikor egy sikeres filmadaptáció után tele voltak vele a könyvesboltok. Tetszett a tv film, remek a szereposztás, kiváló a jellemábrázolás és érdekes a történet is. Megvettem a könyvet és elhatároztam, akármilyen unalmas és nehezen olvasható is lesz, most nem adom fel. Kellemes csalódás ért. Alig tudtam letenni.  A könyv pihentető és szórakoztató is volt egyaránt, nem zavart régies nyelvezete, élveztem a szereplők szarkasztikus humorát, tetszett a XVIII. századvég angol "előkelőinek" ironikus ábrázolása. Amikor Elizabeth Bennett és Mr Darcy végre egymásra talált, vagyis a könyv végére értem, világossá vált, hogy ezúttal mind a könyv, mind a film egy-egy remekbeszabott alkotás. 
 
Azóta a regény másik három filmfeldolgozását is láttam. A két korábbi nagyon gyenge megközelítése Jane Austen művének, a néhány éve készült mozifilm pedig rövidségénél fogva nem tudta visszaadni a jellemek sokszínűségét, az események sokféleségét. Örülök, hogy az 1995-ös sikeres tv filmet láttam először, így az egykor unalmasnak tartott regényt végül is elolvastam, és remek olvasmányélményben volt részem.

Címkék: kedvencek