HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

július 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

A Pokol kapujánál

2009.03.03. 07:01 _Zsó_

Rodin műve kapcsán

 

A Pokol kapujánál álltam,

S láttam a zuhanó testeket,
Az anyát, a szerelmest és a vént
Tekintet nélkül nemre, korra,
Mind ott végezték alant.
A Pokol kapuján benézve
A “lészen sírás és fogcsikorgatás” jutott eszembe.
A Gondolkodó izmát feszítve néz bölcsen a mélybe:
-Mi végre?…
 
 Én akkor is, szüntelen hiszek a Kegyelemben.

 

 

Címkék: hit versek zso zöngék