HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

A Pokol kapujánál

2009.03.03. 07:01 _Zsó_

Rodin műve kapcsán

 

A Pokol kapujánál álltam,

S láttam a zuhanó testeket,
Az anyát, a szerelmest és a vént
Tekintet nélkül nemre, korra,
Mind ott végezték alant.
A Pokol kapuján benézve
A “lészen sírás és fogcsikorgatás” jutott eszembe.
A Gondolkodó izmát feszítve néz bölcsen a mélybe:
-Mi végre?…
 
 Én akkor is, szüntelen hiszek a Kegyelemben.

 

 

Címkék: hit versek zso zöngék