HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Szánkózás a Csuka-hegyen

2009.02.24. 07:20 _Zsó_

Akkoriban kemény telek jártak.   Néha napokra elzárta a falut a hó a külvilágtól. Ilyenkor nem volt tanítás sem, hiszen a felsősöket szállító autóbusz sem érkezett meg. Ezek voltak az igazán remek szánkózó napok! Sietve bekaptuk az ebédet és irány a Csuka-hegy!

A “Csukát” kicsit túlzás volt hegynek nevezni, mert még dombnak is a kisebbek közül való volt, de hogy remek szánkózóhelynek bizonyult, az biztos. Szívesen jártunk ide, mert könnyű volt megközelíteni, ugyanakkor távol esett a forgalomtól, nem úgy, mint a másik közkedvelt pálya, a Keleti utca.
 
Néha hárman is felültünk egy szánkóra, így aztán a hátsó időnként kötőféken érkezett meg a domb aljába. Nem vettük sokba az eséseket egészen addig, amig a nadrág ki nem szakadt a nagy igénybevétel miatt. Ilyenkor, hogy a tátongó lyukat álcázzuk, barátokkal szorosan körülvéve tettük meg az utat hazáig. Persze egy-egy ilyen "baleset" nem akadályozott meg bennünket abban, hogy másnap is kimenjünk szánkózni. Mert ki törődött a foltozott nadrággal, amikor ott kinn puha pelyhekben hullt a hó, vártak a barátok, és a szánkózópálya a Csuka-hegyen. 
 

Amikor már kicsit sötétedni kezdett, megindult a vidám gyerekhad hazafelé. Otthon várt bennünket a fűtött lakás és a cserépkályha sütőjéből áradó frissen sült alma felejthetetlen illata.

A kép Mátis József olajfestménye

Címkék: gyermekek szülőföld