HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

A törött szárú virág

2008.12.03. 06:20 _Zsó_

Amikor a virágboltos becsempészett a csokorba, megcsillant előttem a remény. Talán nem dobnak ki. Megtört a száram, de a többiek között elég jól tartom magam. Ha felágaskodom, még a virágaim is kilátszanak.

Aztán megvettetek. Szétszedtétek a csokrot, hogy egy színesebbel felélénkítsétek. Sikítani tudtam volna. Ne bántsatok! Itt még úgy-ahogy… De ha elveszitek mellőlem a támaszt, rögtön kiderül… És eljött a pillanat. Ahogy a celofán levált, már ki is pottyantam, le a földre. Most már nincs menekvés. A szemetesbe kerülök. Értéke vesztett, törött szárú virág mit keresne egy elegáns csokorban?! De te felvettél. Gondosan levágtad a törött szárat, elrendezted megtépázott leveleimet, aztán levettél egy szűk nyakú vázát a polcról. Megtöltötted vízzel és beletettél. Alig éltem már ekkor. Az ijdedtségtől és a szomjúságtól az összes erő kiment belőlem. Amint megéreztem a friss vizet körülöttem, azonnal visszatért belém az élet. Felegyenesedtek leveleim és lilásfehér virágaim is felemelték előbb még bágyadtan lehajtott fejüket.
 
Látom, hogy örülsz nekem. Amikor eljössz mellettem, mindig rámmosolyogsz. Ma szóltál is hozzám, megdicsértél, milyen szépen erőre kaptam. És hogy milyen szépek a virágaim… Jó itt nálad. Hálás vagyok neked…

Címkék: élmények