HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kalandos utazás

2008.11.02. 06:08 _Zsó_

Hány fok van? Minusz 30. Hát nem lesz meleg. A tervezett útvonal veszélyes. Arrafelé a széllel együtt 60 fok alá is süllyedhet a hőmérséklet. Kerülővel, délnek kell mennünk. Fél hat van. Felébresztem a gyerekeket. Ideje elindulni.
 
A költöztetők már elvittek mindent, csak a legszükségesebbek maradtak hátra. No meg a sporttáskányi plüss állatka, amit a gyerekek “kimentettek”, nekik ezek voltak a legfontosabbak. Bezsúfolódunk az autóba és elindulunk. Vegyes érzésekkel intünk búcsút a városnak, ahol életünk legváltozatosabb, talán legnehezebb, de nagyon szép négy évét töltöttük.
 
Rettenetesen hideg van. Kavarja, hordja a szél a földekről a havat, alig lehet látni az aszfaltot. Még délebbre sem sokkal jobbak az útviszonyok. Jóval sötétedés előtt szállást kell találni, így lassan haladunk előre. Az autóból minden ki-és beszállás kész tortúra. Rengeteget nevetünk ezen. A gyerekek csizma és kabát nélkül, a takarók közé süppedve utaznak. A lábbeliknek, ruháknak a csomagtartóban jutott csak hely. Először tehát azokat kell előhalászni, aztán a gyerekeket. Nem olyan egyszerű ez a művelet, mert óriási hó fogad bennünket még a parkolókban is. Azt mondják mindenhol, ilyen csapadékos telük már régen volt.
 
Négy napig autózunk, mire a méteres hófalakkal szegélyezett úton megérkezünk a célállomásra. Mától kezdve itt lesz az otthonunk…  
 

Címkék: élmények útközben