Hány fok van? Minusz 30. Hát nem lesz meleg. A tervezett útvonal veszélyes. Arrafelé a széllel együtt 60 fok alá is süllyedhet a hőmérséklet. Kerülővel, délnek kell mennünk. Fél hat van. Felébresztem a gyerekeket. Ideje elindulni.A költöztetők már elvittek mindent, csak a legszükségesebbek maradtak hátra. No meg a sporttáskányi plüss állatka, amit a gyerekek “kimentettek”, nekik ezek voltak a legfontosabbak. Bezsúfolódunk az autóba és elindulunk. Vegyes érzésekkel intünk búcsút a városnak, ahol életünk legváltozatosabb, talán legnehezebb, de nagyon szép négy évét töltöttük.
Rettenetesen hideg van. Kavarja, hordja a szél a földekről a havat, alig lehet látni az aszfaltot. Még délebbre sem sokkal jobbak az útviszonyok. Jóval sötétedés előtt szállást kell találni, így lassan haladunk előre. Az autóból minden ki-és beszállás kész tortúra. Rengeteget nevetünk ezen. A gyerekek csizma és kabát nélkül, a takarók közé süppedve utaznak. A lábbeliknek, ruháknak a csomagtartóban jutott csak hely. Először tehát azokat kell előhalászni, aztán a gyerekeket. Nem olyan egyszerű ez a művelet, mert óriási hó fogad bennünket még a parkolókban is. Azt mondják mindenhol, ilyen csapadékos telük már régen volt. Négy napig autózunk, mire a méteres hófalakkal szegélyezett úton megérkezünk a célállomásra. Mától kezdve itt lesz az otthonunk…
