HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Maszkabál

2008.10.30. 06:59 _Zsó_

Sose szerette ezt az ünnepet, de a táncmulatságon részt akart venni. Megvette hát a jelmezt: a fekete flitteres-tollas álarcot és a bársony uszályos ruhát. Felpróbált többet is, ez illett rá legjobban. Rendben van. Ez megfelel. Amikor meglátta a jelmez nevét a csomagoláson, kitört belőle a nevetés. Az Alvilág Angyalaaa?! Na neee. Ez tényleg vicces. Eszébe jutott, mit javasolt a tanárnő a legutóbbi órán, látva a tanácstalan arcokat: “Hagyd felszínre jönni a benned szunnyadó gyermeket. Válaszd azt a jelmezt, ami mindig szerettél volna lenni.” Nahát ez a jelmez ugyan nem az ő “belső gyermeke”; se alviláginak, se angyalinak nem érezte magát soha, és nem is vágyott rá sosem. De már döntött. A Maszkabálon, ezen a bizonyos estén, fekete-álarcos-jelmezesen, most ő lesz az “Alvilág Angyala”...
 
Talán mégis tetszik neki ez a szerep?

 

Címkék: élmények