HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Rába parti nyár

2008.10.24. 07:47 _Zsó_

Ilyen nyári délutánok csak a Kisalföldön voltak. Puhák, melegek és bágyadtak. Vastag, finom, por lepte az utakat. A kislány otthon sosem mehetett ki az utcára cipő nélkül, mert köves volt a talaj, itt pedig mezítláb szaladhatott mindenhova. 
 
“Megjöttél, kicsi lány?” – köszöntötték a faluban. Minden évben itt szokott nyaralni, és ez a “megjöttél” rendkívülien jólesett. Nem eljött, hanem megjött. Mintha hazaérkezett volna.
 
Minden nap lejártak a Rábára fürdeni. Itt tanult meg úszni. Néhányszor elmerült a vízben, sőt “kortyolt” is a folyóból. Ilyenkor viccesen csak annyit mondtak: “Ittál, leány?!” –és fürödtek tovább. Senki nem csinált gondot egy esésből, egy horzsolásból, a rengeteg szúnyogcsipésből. Ez mind az élet természetes része volt. De voltak íratlan szabályok, amit minden vízparti gyereknek be kellett tartani. A víz barátságos, de veszélyes is tudott lenni.  Az örvényes partszakaszokon tilos volt fürödni. Mindig "akadt" egy-egy felnőtt, aki szinte észrevétlenül, de szemmel tartotta a lubickoló gyerekhadat.
 

A kislány azóta felnőtt. Amikor nagy ritkán eljut ismét ebbe a Rába parti kis faluba, lesétál a folyópartra és eszébe jut a sok vidámság, a szeretetteljes, nyugodt légkör, a még élő és a már elköltözött rokonok… megelevenedik előtte a gyerekkor, a sok boldog, és semmi máshoz nem hasonlítható kisalföldi nyár

Címkék: élmények gyermekek szülőföld