HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kutyahistória

2008.10.19. 19:10 _Zsó_

Nem tudom, ki hogy van vele, de én amitől gyerekkoromban féltem, azóta is félek. Reszkettem a legtöbb kutyától és most is óvatosabban lépkedek, ha elhaladnak mellettem. Meg is érzik félelmemet, mert legtöbbször megmorognak.
 
No és a libák! Engem mindig megkergettek a libák. Hiába vittem magammal vesszőt, “bevetésére” sosem került sor, mert amikor a közelükbe értem, már iszkoltam is. A lúd pedig sziszegő hanggal utánam. Bősz gúnárral azóta nem találkoztam, de “kutyakalandban” volt részem éppen elégszer.
 

Amikor több évtized után visszamentem a szülőfalumba és elindultam a jól ismert utcaközben, hogy meglátogassam régi ismerősömet, teljes megdöbbenésemre ugyanúgy elfogott a pánik, mint régen. Mi lesz, ha most is van kutyájuk? Még fel sem ocsúdtam sötét gondolataimból, amikor a ház felé közeledve megláttam egyik “ősellenségem” leszármazottját, egy hatalmas fekete ebet. Az ajtó előtt üldögélt. Ránéztem. Ő visszanézett. Ajaj! Ez a nézés ismerős. Szerintem már tudja, hogy annak idején féltem a nagyapjától. Most feláll és megharap. Legjobb esetben megnyal… Hirtelen melegem lett. Szégyenszemre kiabáljak, hogy jöjjön ki valaki vagy sarkon forduljak és elmenjek? Utánam fog jönni. Behúnyom a szemem, ez már néhányszor bevált… és amint így tépelődök, egyszer csak nyikordul az ajtó. Barátnőm lép ki rajta, és széles mosollyal üdvözöl. Szinte egyszerre áll meg tekintetünk a kutyán. Még mindig? –néz rám nevetve. Még mindig… és óvatos lépésekkel, a rám se hederítő négylábú mellett elhaladva, besiettem a házba…

A kép Magyarné Derszib Eti akvarellje

Címkék: élmények