HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Őszi ragyogás

2008.10.13. 07:25 _Zsó_

Az ősz a kedvenc évszakom. Ilyenkor ünnepi díszbe öltöznek a fák, a bokrok. Olyan a város, mint egy tarka virágcsokor. A juharfák levelének piros színe különösen megkapó, ami még változatosabbá teszi a sárga, barna és zöld levélegyüttest. A nap ragyog, szinte ég az erdő ebben a káprázatos fény- és színözönben. 

Egyszer, október közepe táján a közeli tóparton sétáltunk. A tavat körülölelő erdő visszatükröződött a vízben és ahogy a tükörkép a valósággal ötvöződött, fantasztikus színvarázslat tanúi lehettünk. Letelepedtünk a parti kövekre és mélázva figyeltük a vizet. Egyszer csak valami megzavarta a békés délutáni csendet. Egy vadlúdcsalád hangos gágogással igyekezett a tó felé, ahol már várták őket a rokonok. Az érkező csapat erős szárnycsattogás közepette szállt le a tóra. Talán vendégségbe jöttek? Azt hiszem, inkább a közelgő költözéshez gyülekeztek. Az “itthoniak” melléjük úsztak, és a viharos, hangos üdvözlés után együtt siklottak csendesen tovább. Újra kisimult a víztükör, megjelent a színpompás reflexió, úrrá lett ismét a nyugalom, és az őszi délutáni melegben csodáltuk tovább a ragyogó színeket.
 
Az őszről nekem sosem az elmúlás szomorúsága jut eszembe. Éppen ellenkezőleg. Még akkor is, ha időnként esővel, erős széllel tarkítottak ezek a hónapok, mégis nekem az őszi erdő színes vidámsága jelképezi ezt az évszakot.

 

Címkék: élmények