HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Szüret a Bádi-hegyen

2008.09.12. 07:48 _Zsó_

Szeptemberben megváltoznak az illatok. Reggelenként “iskolaillatot” érzek, a friss ceruzák, táskák, tolltartók, füzetek és könyvek illatát, máskor pedig a régi szüretek aromáját sodorja felém az őszi szél. 

Gyerekkoromban mindig nagy eseménynek számított, amikor szüretre hívtak bennünket. Szüleim már reggel kimentek a határba segíteni a szőlőszedésben, mi gyerekek pedig tanítás után igyekeztünk ki a Bádi-hegyre. Kovács néni szőleje elég távol esett a falutól. Át kellett menni Csemfán, a Budavári erdőn, aztán a Bádi erdőn mire megérkeztünk a hegyoldalba. A piros tetejű pince messziről jelezte, hogy jó helyen járunk. A felnőttek délre már jól kidolgozták magukat, mikorra odaértünk. Éppen ebédidőre. Letelepedtünk a fűben és elfogyasztottuk a szokásos szüreti menüt, a finom gulyáslevest és a diós- vagy mákoskalácsot. Szüretkor mindig, mindenkinek jó hangulata volt. Az emberek viccelődtek, hangosan beszélgettek, gyakran még énekeltek is.
 
Délutánra nem maradt már sok szőlőszedés, hamar befejeződött a szüretnek ez a része. A férfiak, akik puttonyban hordták a darálóhoz az asszonyok által leszedett szőlőt, most préseltek. Folyt a mézédes must a faprésből. Vastagfalú, decis üvegpoharakba csorgattuk a finom nedűt. A frissen préselt szőlőnek nemcsak zamata volt, hanem jellegzetes, déutáni napsütéssel keveredő édes illata is, és erről az illatról máig is a bádi-hegyi vidám szüretek jutnak eszembe.
 

 

 Takáts Gyula: Szüreti vers

Szüretelek, énekelek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró.
Musttal teli kis kancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig birom,
 Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró.
Csak  úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregeknek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró.
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!

 

 

 

 A képek Magyarné Derszib Eti akvarelljei

Címkék: élmények gyermekek gyermekversek