Legkedvesebb gyermekhősöm Anne Shirley, Lucy Maud Montgomery "Anne otthonra talál" című regényéből. A kislányt az első pillanatban megszerettem. Ő az én rokonlelkű barátnőm.
Green Gables Annája egy árva leány, aki tévedésből került egy agglegény és öreglány testvérpár házába. Fiú segítőre lett volna szüksége Matthewnak, de már a vasútállomásról hazafelé vezető úton tudta, hogy nem cserélné fel fiúra a szeretetre éhes, határtalan képzeletvilággal megáldott Anne-t, aki gondolatait úgy ahogy jöttek, azonnal ki is mondta. Marilla vissza akarta küldeni az árvaházba a kislányt, mit kezdjen ő egy gyenge leánygyermekkel. Végülis megszánta az árvát és engedett Matthew kívánságának. Jól döntöttek. Életüket bearanyozta újdonsült gyermekük, aki nyitott szívével, határtalan szeretetével megváltoztatott mindenkit maga körül, míg ő maga sohase változott meg igazán. Sok kalandon ment keresztül a regény során, de mindig ugyanaz az őszinte, vidám, ábrándos lélek maradt, mint amikor először megérkezett Avonlea-be.
Néhány évvel ezelőtt úgy indultam el Prince Edward-szigetre, mint aki zarándokútra megy. Látni szerettem volna a nevezetes helyeket, amikről a könyvben olvastam, érezni akartam a hely regényben megteremtett atmoszféráját, amit mindig otthonosnak, vonzónak találtam, és egy kicsit saját gyerekkoromat juttatta eszembe. Nem csalódtam. A varázslatos hangulat mellé még ajándékba kaptam azt a színgazdagságot is, amiben Prince Edward-sziget bővelkedik: a valószínűtlenül mély kék tengert, a vörös és sárga homokos tengerpartot a dűnékkel, az aranyló naplementét a tengeren és a zöld megszámlálhatatlan árnyalatú variációját. Idilli hely – mondja mindenki, aki valaha is ellátogatott e különlegesen szép kanadai szigetre, amit Lucy Maud Montgomery gyermekhőse tett világhírűvé.
