HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Vendégem: barátnőm, Kati

2008.09.06. 07:00 _Zsó_

A mencshelyi csipke története
 
Számomra az orsók „kocogása” zene. Gyermekkoromban e „zene” hallgatása mellett játszottam, hiszen édesanyám nagyon ügyeskezű csipkeverő asszony volt. Sajnos korai halála miatt tőle nem tanulhattam meg vertcsipkézni. Tanítómesterem Gazdag Károlyné, Lujza néni, aki már az édesanyám oktatója is volt.
 
A vertcsipke készítés hazánkban mintegy 400-500 éves múltra tekint vissza. Azóta ékesíti ruházatunkat, teszi szebbé, meghittebbé legbelsőbb környezetünket, templomainkat, lakásainkat. Ez idő alatt a vertcsipke divatja hol felvirágzott, hol lehanyatlott. A XIX. században feltalált csipkekészítő gépek azonban csaknem teljesen kiszorították a piacról a házi vertcsipkét. A kézi csipke készítése feledésbe merült volna, ha nem akad néhány lelkes, áldozatkész ember, akik az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején csipkeiskolát és tanfolyamokat szerveztek, hogy e régi nemes technikát új életre keltsék.
 
Egy ilyen tanfolyamon vett rész Isó Margit evangélikus papkisasszony is, aki csipkeverő tudományát aztán 1939-ben Mencshelyre is elvitte. Az általa meghirdetett tanfolyamra örömmel jelentkeztek a mencshelyi lányok. Bárki jöhetett ide, aki elvégezte már az elemi iskolát. A még iskolás lányokat Szász tanító nem engedte csipkézni, mert az a tanulás rovására ment volna. Aki már férjhez ment, azt meg a családja nem engedte.
A tanfolyam egész napos volt. A lányok reggel érkeztek s mivel tél volt a tüzelőt is magukkal kellett hozniuk. Egész nap dolgoztak, csak addig hagyták abba a munkát, míg mindenki otthon megebédelt. A tanfolyamon résztvevőknek természetben kellett fizetniük az oktatást (tojás, tyúk, kenyér, méz stb.), a későbbiek folyamán pedig egy-egy szép csipkével.
 
A szorgos lánykezek a szélcsipkék után különböző terítőket is készítettek. De nemcsak a csipkeverést tanulták meg, hanem a csipketervezést is. A tanfolyam végén kiállítást rendeztek a lányok gyönyörű munkáiból, amelyet az egész falu népe megcsodált. A tanfolyam záróeseménye volt a nagy sikerű, úgynevezett „Pettyes-bál”, amelyet az olvasókörben tartottak (a lányok erre az alkalomra piros pettyes ruhát kaptak).
A csipkeverő tanfolyam és az ehhez kapcsolódó események hozzájárultak ahhoz, hogy ebben a faluban nagyon jó közösségi élet alakuljon ki.
 
Sajnos a csipkeverés a ’60-as években és a ’70-es évek elején nagyon háttérbe szorult a termelőszövetkezeti mozgalom miatt, inkább csak a téli estéken csipkéztek az asszonyok.
A modernizált világban pedig a csipkeverés utáni igény megszűnt. A jól csipkéző anyák lányai nem igazán vágytak arra, hogy megtanulhassák ezt a szép kézimunkát.
 
1998-ban Mátyás Károlyné Rózsás Ágota ösztönzésére éledt újra a csipkeverő mozgaom. Gazdag Károlyné vezetésével a Csipkeverő Baráti Kör azt tűzte ki céljául és feladatául, hogy a mencshelyi csipkeverő hagyományokat újraéleszti és átörökíti az utókor számára. 
 
A Lujza néni által tervezett minták alapján készítik legszívesebben a csipkéket. A Baráti Kör tagjai nagyon lelkesek, szívesen csipkéznek. A csipkekészítés mellett arra is időt szakítanak, hogy mintákat gyűjtsenek össze az idős mencshelyi asszonyoktól.
Én magam is szívesen végzem a mencshelyi csipkeverés hagyományának ápolását. Azért, hogy minél többet tudjak meg technikájáról, beiratkoztam egy csipkekészítő iskolába. Az itt tanultakat átadom a Baráti Kör tagjainak, hogy ők is továbbadhassák.
Bízom abban és nagyon remélem, hogy a csipkeverés iránti érdeklődést sok emberben fel tudom kelteni.
 
Balogh Ernőné Bertalan Katalin
 

Címkék: művészet szülőföld vendégeim vert csipke