HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Túrmezei Erzsébet: Búcsúzó nyár

2008.08.31. 07:03 _Zsó_

Learatott mezők,
Gyümölcsöt érlelő fák…
Erdőt-mezőt szelíd sejtés takar már:
Izzik, tüzel, mosolyog… mégis, mégis
Hamarosan búcsúzik a magyar nyár.
 
Még osztogatja ajándékait,
Még búcsúcsókja is gyümölcsöt érlel.
 
Bár búcsúznánk majd mi is, mint a nyár:
Mosolyogva…szőlővel, lágy kenyérrel!

A festmény Magyarné Derszib Eti alkotása

Címkék: versek túrmezei erzsébet