HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Reményik Sándor: A szépség próbája

2008.08.27. 06:40 _Zsó_

Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
 
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
 
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
 
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.
 
A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát.
 

 

Címkék: reményik sándor versek