HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Bundi

2008.08.12. 07:14 _Zsó_

Egyik nap valaki megkérdezte tőlem, hogy volt-e kutyánk. Nem, soha – vágtam rá rögtön. Aztán eszembe jutott Bundi. Kis termetű, bogárszemű, fekete kutya volt. Akkor jött a házhoz, amikor mi, gyerekek már elkerültünk otthonról. Nem büszkélkedhetett törzskönyvezett rokonsággal, ismeretlen szülők keveréke voltŐ volt édesapám hűséges kísérője. Ahol megjelent a kutya, tudták a faluban, hogy ott van édesapám is. Ha kellett, órákig ült egy-egy ház ajtaja előtt, várta gazdája felbukkanását. Nem is tudom, hogy feledkezhettem meg létezéséről, hiszen többször is megnevettetett a játékos betyár. 

Bizony, a betyár név ráillett a mi kis kutyánkra. Ahogy nőtt, egyre jobban megmutatkozott vadászösztöne. Meghajszolta a tyúkokat, megugatta az utcán elhaladókat, és egyre többször, egyre hosszabb időre elcsavargott. 
 
Egyik délelőtt nagymamám arra lett figyelmes, hogy Bundi nagy büszkén masíroz fel-alá az udvaron. Rossz érzéssel ment ki megnézni, mi lehet a fűben, amit Bundi ilyen hűségesen őriz. Amikor meglátta, földbe gyökerezett a lába, hiszen egy horror történet kellős közepén találta magát. Nyolc kisliba feküdt kiterítve a fűben, szépen sorban, ezek előtt tartott díszőrséget a mi kutyánk, várva az elismerést. Rövid nyomozás után kiderült, hogy a szomszédék állatai az áldozatok, és a bűntényben Bundinak társa is akadt, a szomszédék hasonló, kisméretű kutyája. Hogy miért éppen a mi udvarunkon terítették ki a vadászzsákmányt, ez örök talány maradt.
 
Bundinak “kitellett” szüleim házánál. El kellett mennie, mert ilyen hajlamokkal nem maradhatott nálunk. Rokonaink befogadták.
 

Nem emlékszem ezután mi történt vele, de ez a történet most felelevenedett bennem, mert bizony volt nekünk kutyánk, nem is akármilyen.

Címkék: kedvencek