HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

A sárgaszilva

2008.08.09. 07:30 _Zsó_

A falu szélén lakott egy apró termetű, idős néni. Fekete ruhát és kendőt hordott, mióta csak ismertem. Két fiát, férjét elvesztette a háborúban, azóta egyedül élt szerény kis házában. A szoba földes padlója szabályos vízkarikák mintájával volt fellocsolva. Az ő házában állandóan aszaltszilva illatot éreztem. Amikor találkoztunk az utcán, rendszerint volt egy-egy kedves szava hozzám és amikor valamiért elküldtek hozzá szüleim, megajándékozott néhány szem cukorkával.

Sági néni kertjében sárgaszilva termett. Nálunk is volt rengeteg szilvafa, meg a faluban mindenütt, de az “csak” kékszilva volt, meg ringlószilva. A sárgaszilva különleges gyümölcsnek számított. Alig vártam, hogy eljöjjön a szilvaszezon és mehessek csemegézni. Néha már nyár elején érdeklődtem, hogy érik-e már a sárgaszilva. “Várjál türelmesen, még nincs itt az ideje” - érkezett rá a halk szavú válasz.
 

Még gyermek voltam, amikor meghalt a néni. Nem mehettem hozzá többet gyümölcsöt szedni, de a sárgaszilva emléke és Sági néni egyszerű, őszinte kedvessége egész életemben elkísér.

Címkék: gyermekek szülőföld személyek