HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Szülőföld

2008.07.20. 07:54 _Zsó_

Nemrég egy gyönyörű könyvet kaptam. Címe “Az én hazám - Fél hét után három perccel a Kossuth rádióban”. 

Különböző foglalkozású emberek vallanak itt a hazáról, otthonról, faluról, városról, hűségről, gyermekkorról, szülőhelyről… A kötetben 123 vallomást adnak közre úgy, ahogy a rádióban elhangzottak.
 
Molnár László vöröstói fényképész szavai tetszettek legjobban. Nemcsak azért, mert azon a vidéken nőttem fel, ahol ő, hanem azért is, mert tökéletesen megfogalmazza mindazt, amit a szülőföld számomra jelent.
 
“A Balaton-felvidék és a Bakony találkozásánál van egy pici falu, Vöröstónak hívják, ott születtem… Ez a természeti környezet és ez az emberi környezet, ami ott az életemet elindította, ez az alap. Az a biztos alap, amiből a mai napig is és életem végéig tudok táplálkozni, amire tudok támaszkodni. Hosszú évekig vargabetűket tettem az életben, húsz évig készítettem filmeket, magjártam Budapestet, a világnak számos pontját, aztán elérkezett egy pillanat, amikor erre a tájra kellett visszajönnöm, mert itt vagyok itthon. Itt, ebben a tájban megtanultam látni, érzékelni, fölfogni a bennünket körülvevő világot, a természetet, hiszen parasztemberek laktak ebben a faluban szoros kapcsolatban a természettel, máshogy nem is lehetett. Visszajöttem, mert szeretem ezt a tájat, szeretem a szülőfalumat, és úgy gondolom, hogy az ember a szülőfaluja és szülőhazájának a szeretete nélkül nem is tud egész emberként élni. Muszáj kapcsolódni valamihez a világban és ez a kapcsolat legerősebb talán a szülőföldhöz. Nemcsak a múltbeli kapaszkodást jelenti ez, hanem ez a stabil háttér adja meg a lehetőséget arra, hogy az ember a későbbiekben is ebben a nagyon gyorsan és nagyon furcsán változó világban is el tudjon igazodni és legyen mibe kapaszkodnia.”

 

Címkék: szülőföld