HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

George

2008.07.18. 08:59 _Zsó_

George egy kis amerikai mókus. Egy, a környéken lakó népes kolóniából, de mégsem közönséges mókus! Hívatlan, nem szívesen látott, de akkor is különleges: Ő volt a mi kerti “albérlőnk”. Feltúrta a virágágyást, alagútrendszert ásott a bejárat alá, és mindig ott lábatlankodott, ahol nem kellett volna. Ott tört borsot az orrunk alá, ahol csak tudott!  Bámulatos leleményességgel találta meg a módját, hogy minél később vegyük észre kártételének legújabb nyomait.  Mintha csak játszott volna velünk!  Amikor egy újabb csínytevésen kaptuk rajta, nem szaladt el, hanem rátartian visszanézett a kópé: úgysem tudsz elkapni! Aztán egy villanás alatt eltûnt a bokrok között, mint aki jól végezte dolgát! A gyerekek rajongtak érte, ők ragasztották rá a George nevet. Mókás pofácskája, nagy szemei, még a legelszántabb “összecsapások” idején is mosolyt csalt az arcunkra. Bosszantott bennünket, mégis szívünkhöz nőtt. Családtag lett a furfangos, csíkos mellényes…

Címkék: kedvencek