HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Úton…

2008.07.17. 08:35 _Zsó_

Elutazása előtt hatalmas pelyhekben hullt a hó, a kertben mókusai nagy viháncolással búcsúztatták. Még utoljára eltakarította a havat, aztán indulás!
Érdekes érzés volt útközben lenni... Ott már nem, de még új otthonában sem. Késett a gép a nagy hó miatt, a számítógépes kapcsolat leállt, csak nagysokára tudtak beszállókártyát adni. Fantasztikus nyugalom szállta meg. Most engedett ki a sokhetes készülődés után. Teljesen mindegy volt, hogy mikor érkezik meg. Élvezte minden percét ennek a napnak. A késés ellenére elérte a csatlakozást, így a célállomásra terv szerint érkezett meg. Meleg volt, és ez jólesett. A télikabát a táskába került, itt egy pulóver is elég.
Az első nap már vállalati buli volt az új cégnél. Bemutatkozások sora, mosoly, udvarias kedvesség. Egy régi arc, és sok ismeretlen...

 

"...Aki indul, az indulás örömét élvezze. Aki megérkezett, a cél elérése töltse be örömmel. „Megvan az ideje a sírásnak és megvan a nevetésnek.” Az öröm egyik titka: mindent a maga idejében. Amit ma nyújthat az élet, holnap már nem adhatja, tegnap még nem nyújthatta. Minden napnak megvan a maga keresztje – és az öröme!

Szeresd azt, amiben élsz és ezer öröm nyílik szívedben; légy gyermek, felnőtt ifjú vagy vén."

Mácz István: Örülj velem!

 

Címkék: útközben